New Zealand II. - Wai-o-tapu

Nézzétek el nekem, hogy egy kicsit filozofálgatok, de Wai-o-tapuban döbbentem rá, hogy miért érzem magam ennyire furán Új Zélandon illetve hogy miben rejlik az ország különlegessége.

Általában azok a helyek, melyeket eddig meglátogattam, csupa olyan látnivalót tartogattak, amelyek elöttem vagy fölöttem helyezkedtek el. Várak, templomok, hegyek, mind az égre törnek - ha vallást is bele akarunk keverni, mindegyik a mennyhez akar közelebb kerülni. Itt viszont, minden alattad van, vagy alulról tör fel. Érdekes rádöbbeni, hogy a talaj, amin járunk igazából milyen erőt és életet takar. A nevek is inkább a pokolhoz kötődnek, pl. Devil's home. Az emberek csendben állnak körül egy mud pool-t, ahogy az fortyog magában és valahogy úgy tűnik, mintha arra várnának, sőt abban reménykednek, hogy mindjárt abbahagyja. Kényelmesebb az a tudat, hogy a föld ott van és ott is marad, nyugton, ahol megszoktuk.

Ráadásul nem is mindent lehet szépnek nevezni a szó klasszikus értelmében. Természetellenesnek tűnik egy rikító zöld tó, melybe egy citromsárga patak csordogál. Lenyűgöző és érdekes, az nem kétség, de nem feltétlenül esztétikus. Például ha vehetnék egy házat valahol Palm Beachen vagy egy mud pool mellett, nem lenne nehéz dönteni.











Még több kép

New Zealand III. - Matamata

Új Zélandon járva nem engedhettem meg magamnak, hogy ne látogassak meg legalább egy Gyűrűk Ura forgatási helyszínt. Az útvonalunkhoz legközelebb Matamata volt, mely Hobbitfalvának ad otthont. Aligha meglepő, hogy a szülői egységek nem voltak valami lelkesek, tehát egyedül mentem. Féltem tőle, hogy én leszek a legidősebb a látogatók között, csupa ricsajozó hatévessel körbevéve, de szerencsére nem ez történt - sőt én voltam a legfiatalabb.

A háttértörténetről: olyan helyet kerestek, ahol található egy gigantikus fa egy tó mellett. Csak Bilbó szülinapját akarták itt leforgatni, míg Hobbitfalva többi részét más helyeken. Azonban mikor a rendező odautazott, észrevette, hogy körbe a láthatáron semmi nem árulkodik arról, hogy a 21. századot írunk, így az Alexander farmon építették fel az egész falut. Miután a forgatás véget ért, elkezdték lebontani a díszleteket, de egyre több turista kezdett el az Alexander család ajtaján kopogtatni, hogy ugyan megnézhetnék-e, ami maradt. Mindez ahhoz vezett, hogy a család felvette a kapcsolatot a film forgalmazójával. Abban egyeztek meg, hogy amennyi még megvan, azt otthagyják, de vissaállítani már nem lehet az eredeti állapotot. Ezért néz ki úgy, ahogy.

Szenzációs élmény volt. Elsőként annak örültem nagyon, hogy nem csináltak az egészből valamilyen Disneyworld másolatot, nem futkároztak maurik Frodónak öltözve, nem volt Gollam-burger meg Gandalf Varázsbolt. Ez a terület még mindig egy birkafarm, a család csak annyit intézett el, hogy egyy kisbusszal odavisznek, körbevezetnek, sztorizgatnak és ennyi. Ez is bőven elég. Új Zéland maga meseszerű, nem azért lett belőle Középfölde mert ott játszódtak a filmek, hanem azért játszódik itt a Gyűrűk Ura, mert EZ Középfölde. Hobbitfalva is inkább néz ki romnak, mint forgatási helyszínnek. Jobb is, hogy nem az eredeti állapotában lehet meglátogatni, így még hatásosabb annak, aki szereti a Gyűrűk Ura világát.

New Zealand IV. - Waihi

Az utolsó nap nem indult jól. Először csak a szél vált orkánszerűvé, aztán ömleni kezdett az eső. És hogy mindez ne legyen elég, a világ legkacskaringósabb szerpentinjei vártak ránk. "Idegenvezetőnk", Dr. Füzesséry igyekezett is az időhöz illeszkedő látványosságokat kiválasztani. Így vettük célba a hot water beach-et. Szuper lesz. Az ablaktörlőnk leggyorsabb fokozaton nem volt képes felvenni a versenyt az esővel és mi strandra készülünk. Sebaj, én nagyon élveztem 10-15 km/h-ás száguldást, az egysávos hidakat és azon gondolkoztam, hány kabát lesz elég ahhoz hogy kiszálljak a kocsiból. 2 óra araszolás után az arcomon a mosoly már nem volt őszinte, kész voltam keresni egy szállodát és a nap hátralevő részét egy könyvvel tölteni, de ekkor megláttam egy kávézót és rátapostam a fékre.

Pontosan az ilyen helyeket nem találom Sydneyben: hangulatos, egyedi, stílusos kis cukrászda és hülyeség-bolt. Ráadásul egy fűszerkert közepén. Napos időben fantasztikus lehet sétálgatni a különböző aromák között, most csak foltokban lehetett felfedezni a legerősebb illatokat. Egy kisebb kád kávéval elfoglaltunk egy asztalt és jó turista módjára kinyitottuk a térképet. Mintha csak erre vártak volna, odalépett hozzánk két nő és felajánlotta segítségét. Nagyon nagy szerencsénkre, mert ha ők nem hívják fel a figyelmünket arra, hogy a kiszemelt útvonalunk egy egyirányú földút, akkor még most is ott lennénk. Egyébként az idősebb nő népzenész volt és legutóbbi európai körútjukon Magyarországon is megálltak. Lánya önkéntes mentőorvos volt.




A kávézó igencsak megnövelte a morálomat. A melegvizes strand már nem volt messze és annak ellenére, hogy 10 fokot esett a hőmérséklet és egy méternél tovább nem lehetett ellátni az esőben, azért odaeveztünk. Hősies szüleim nem adták fel, kamerával felszerelkezve kiugrottak a kocsiból. Rendkívül szórakoztató 10 perces előadásukat testi épségemet veszélyeztető röhögőgörccsel háláltam meg.


Már majdnem elhagytuk a parkolót, amikor egy kis műhelyre lettünk figyelmesek. A boltot Mokonak hívták, szobrokat, képeket meg egyéb csecsebecséket készítettek üvegből, fémből meg mindenféléből. Kevés vagyok ahhoz, hogy leírjam, mekkora öröm volt újfent azt érzeni, hogy valami újat látok. A legnagyobb hatással rám az üveglapokból készült hullám volt. Micsoda fantasztikus társaság: ha süt a nap szörföznek, amikor nem, akkor szobrászkodnak egy kicsit. A képek jobban visszaadják határtalan kreativitásukat.

Ripples

Februárban drága szüleim látogatásának örülhettem. Egyik legszebb emlékem ebből a két hétből az az ebéd volt, melyre a főnököm hívott meg bennünket. A helyszín, ahogy az a fotókból is kiderül egészen különleges volt, a vendéglő rögtön a Híd mellett fekszik. Az időpont sem volt mindennapi, azon héten járt itt egyszerre a Queen Elizabeth II és a Queen victoria. Az előbbi hajó akkor járt itt utoljára az utóbbi pedig először. A QEII az egyik legrégebbi a hajó a flottában, mig a QV a legújabb ladik. A képen a QEII látható.

Good Vibrations 2008

Amilyen jó volt tavaly ez a fesztivál, idén legalább akkorát csalódtam benne. Amúgy sem vagyok oda ezért a helyszínért, még kevésbé voltam elragadtatva a fellépőktől, csupa Hip-Hop meg soft rock. Kanye West, James Zabiela, Cypress Hill stb. Utobbit annyira sokan akarták látni, hogy elkezdtek felmászni a sátorra, amelyet mondanom sem kell nem erre terveztek. Szerencsére nem történt baleset.

Australia Day 2008

Na igen. Miért szerepel egy május végi poszt címében egy januári ünnep?
Egy kissé elmaradtam a napi történések közvetítésével, fotók feltöltésével az elmúlt hónapokban és most ezt szeretném pótolni.

Ahogy a God Bless Australia posztban kifejtettem, január 26-án Ausztrália felfedezését ünnepeljük, de nevezhetnénk nemzeti piknik napnak is. Valamiért ez a mindenki által elfogadott módja a megemlékezésnek. Ilyenkor tartják a legnagyobb hajófelvonulást is, de ez az elmúlt pár évben (legalábbis mióta itt vagyok) igen elsatnyult. Azért Bencével a város felé vettük az irányt, de csak ennyit láttunk.

Csakis Ausztráliában

Azért büntettek meg egy ausztrál férfit Darwinban, mert az ötéves gyermeke helyett egy rekesz sört kötött be a biztonsági övvel. A sört a hátó ülésere rakta a középső helyre a két haverja közé, míg a gyereket a földre ültette.

„Még sohasem láttam olyat” mondta a rendőr „hogy egy rekesz sör fontosabb legyen, mint egy gyermek.”

A vezetőt 750 dollára büntették lejárt biztosításért, lejárt forgalmiért és mert a gyermeken nem volt biztonsági öv.

Associated Press

R2D2 projektor

A legjobb Star Wars kütyü. A cég honlapja.