Az ország ünnepel: a Királynőnek szülinapja van! Nekünk, alattvalóknak ezért háromnapos hétvége jár, amit mi zenével, ivással és mozival akartunk ünnepelni. A tervet kissé átírta a rettenetes vihar, amely Ausztrália keleti partját sújtja már jópár napja, ahogy azt korábban jelentettük.
A pénteki hurrikán szombatra viharrá csendesedett, ezért ki mertük dugi a lábunkat és elmentük Ádám filmjénak ausztrál premierjére. Legnagyobb örömömre tisztes mennyiségű embert érdekelt a film, egy kb 300 fős teremet majdnem dugig töltött. A társaság tipikus filmfesztivált látógató alakokból állt, idősebb és fiatalabb értelmiségiek, művészek és csupán 7 magyar, velünk együtt. A viccek így sok reakciót nem váltottak ki, de mégis tetszhetett a többségnek, mert senki nem sétált ki a film közepén.
Mivel az eső alábbhagyott úgy döntöttünk, megvizsgáljuk a Jazz fesztivált a Darling Harborban, de sajnos itt a vihar győzött. Mindössze egy kisebb zenekar játszott elbújva egy lépcsőfordulóban, ahol annyira nem fújt a szél és síkabátban, remegő kezekkel bróbálták tűljátszani a zuhogó esőtt. Nem maradtunk sokat.
A hónapok óta várt We Love Sounds-on vettem részt vasárnap. Őszintén szólva nem sok kedvem volt elmenni, mert az idő szombathoz képest sokat nem változott, de szerencsére egy pár órával később a felhők visszahúzódtak és még a nap is kisütött néha.
Viszonylag későn érkeztem, de még így is 8 óra tört ütem és pumpáló basszus várt rám. Már a megérkezéskor éreztem, hogy ez nem lesz az év eseménye: a kapuban hatalmas tömeg ácsorgott, ami itt meglepőnek számít. Ezután kiderült, hogy nem kapunk programot, mint általában szoktunk hasonló fesztiválokon. 12 órás fesztivál, 4 helyszínen több mint 25 előadó: nem árt, ha tudod, ki, hol, mikor lép fel. Szerencsére Chrisnek azért valahonnan sikerült szereznie egyet.
A zene is az átlagosnál ingadozóbb volt, nem igazán fordult elő eddig, hogy egy DJ kifejezetten zavarjon. A Riot in Belgium, Audiofly-t sorolnám ide. Az Infusion nevű trió zenéje nem volt rossz, kissé zúzós volt, viszont nagyon látványos: a hangszerek egy keyboard, egy laptop és egy sampler volt. Félelmetes volt nézni, ahogy tekerik, csavarják, ütik a billentyűket és ebből valahogy a végén zene születik. Már úgy félórája játszhattak, amikor feltünt, hogy egy ősz házaspár is ott ropja közöttünk. Kiderült, hogy a zenekar frontemberének szülei. Minden tiszteletem az övék, főleg apué, aki tényleg teljes erővel pogózott. Többen is lefotoztatták magukat velük, pacsiztak, ölelkeztek az öregekkel. A csúcs feltétlenül Hernan Cattaneo volt, sajnos utolsóként, 10.30as kezdettel. Fotókat próbálok szerezni és később idecsatolom.
Jövőhetén a Good food & Wine fesztiválról közvetítek. Stay tuned.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése