Fülembe a Howard Shore-Gyűrűk Ura lemeze szól, mellettem kiterítve fekszenek a brossurák: felkészültem, hogy megírjam végre az új zélandi beszámolót. Ideális lett volna ott jegyzetelni a helyszínen, vagy miután leszálltam a gépről, de hát az élet ugye...
Szüleim meglátogattak februárban és elhatároztuk, hogy elutazunk valamerre. Mivel én még nem jártam Új Zélandon és baromira érdekelt, ezt választottuk uticélnak. Mindössze 5 napot tudtunk ott tölteni, ez többé-kevésbé elég volt az északi sziget felfedezésére. Auckland-be szállt le a repülőnk, ahonnan autóval mentünk tovább. Tervünk az volt, hogy valahol Rotorua környékén fogunk szállást keresni és azt bázisként felhasználva fogjuk bebarangloni a környéken található látnivalókat.
Auckland és környéke igazi csalódás volt azonban. Nem jó így kezdeni egy utat, de Auckland nagyváros, nem lehet jobbra számítani. Ahogy egyre délebbre autóztunk, úgy lett egyre meseszerűbb a környék és kezdtem megérteni, miért lett ilyen sikeres a Gyűrűk Ura. Nem hiszem, hogy sok ennyire érintetlen vidék maradt a világon.
Az első hely, amelyet meglátogattunk a Waimangu nevű vulkanikus park volt. Ez egy pár órás gyalogtúra, mely körbevezet a parkon. Ha nagyon durván akarnám kifejezni magam, ez volt a bemelegítés az igazi látványosságok előtt, mert "csak" gőzölgő tavakat, gejzíreket és fortyogó "mud pool"-okat lehet látni. Az igazi érdekességek majd csak ezután következtek...
Még több kép.
2008. június 2., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése